Üdvözlet mindenkinek!

Pásztor Dániel vagyok, klasszikus metrumok tüzében edződött kultúrsznob. Verseket, parafrázisokat, novellákat és humoros történeteket szeretek írni. Továbbá szívesen alkotok a középkori epikában, óészaki verseléssel fiktív Verses Edda énekeket írok viking mitológiai beágyazással.
Hiszek abban, hogy a költészet és a próza egy tanulandó mesterség és művészet. Maradiként kardoskodok a klasszikus irodalmi értékek, a régi versformák, a közhelymentes tartalmi mondanivaló mellett szembe helyezkedve a kortárs művészet szélhámosságaival. Imádom kigúnyolni a Nyugat generációit. Szeretek Rejtő, illetve Nagy Levin ízeivel fűszerezni.
Korábban a Hashtag Magazinban voltam újságíró, ahol az irodalom mellett zenei, pszichológiai és egyéb okoskodásokat írtam cikkek formájában, melyek ma is elérhetők.
Eredeti végzettségem: klasszika-filológia, de családsegítőként, szociális munkásként dolgozom, jelenleg Pécsett Szociális Munka MA szakot végzem.
Családsegítő munkám előtt zenészként dolgoztam két zenekarban: a Budapest Highlanders Pipe Bandben, illetve a Hollóének Hungarica Régizene Együttesben. Kelta és középkori zenét, régizenét játszottam, de alkalmanként visszatérek a színpadra.
Komolyabb hobbijaim következnek:
Fafaragás, nagyon szeretek pipákat, medálokat, fésűket készíteni, illetve angolszász és viking leletanyagokból replikákat faragni.
Mivel a zenész múltam a középkorhoz, és a hagyományőrzéshez köt, ezért nagyon szeretem az íjászatot, rendszeresen gyakorlom. Boldogult tinédzserkoromban tűzfegyveres sportlövő voltam, és az íjászat segít csillapítani a lőporszag után égő olthatatlan vágyamat, és gyakorolni a célzás művészetét.
Rendszeresen sportolok, de hasonlóan a többi hobbimhoz, ebben is egyfajta tökéletességre törekvő művészettel próbálkozom, ez pedig shotokan karate kiegészítve okinawai stílussal, ahogy a senseiem megfogalmazta.
Gyerekkorom óta szenvedélyes csillagász vagyok, szeretek a távcsövemmel bolygókat, csillagködöket, és galaxisokat megfigyelni. Ugyanebben a témában mániám a napóra készítés.

Igen, aki ennyi mindenhez ért, az valójában semmihez sem.