(-)hagyások

Elhagyni:



Hagyni:




Kihagyni:



Felhagyni:



Széthagyni:

Abbahagyni:



Lehagyni:

Meghagyni:

elhagytál...a létezésed megszűnt a jelenemben, ahogy az én létezésem is megszűnt a tiédben. Magamra hagytál a szükségben, abban az állapotban, amikor csupán a te támogatásod és szereteted lett volna számomra a legfontosabb. Elhagytál és ezzel együtt kizártál az életedből. Mintha soha nem is léteztem volna. Mintha soha nem is léteztél volna.

hagytad, hogy ne legyek képes felkészülni, hogy azt higgyem, minden rendben lesz; nem segítettél a feldolgozásban, hagytad, hogy nekem fájjon, de neked ne. Hagytalak elmenni, hogy neked ne fájjon, de nekem igen. Időt hagytál magadnak, hogy végiggondold, de nem hagytál időt nekem, hogy igazán veled lehessek. Nem hagytál magadból, csak kis darabokat. Nem maradt magamból semmi.

kihagytál a mindennapjaidból, a világodból, elmentél. Kihagytál a döntésből...a te döntésedből. Nem lehetett beleszólásom, nem voltam már fontos, nem voltam már értékes, a döntés pillanatában nem voltam már semmi. Talán már egy emlékfoszlány sem.

felhagytál a próbálkozással, a küszködéssel, ahogy te kifejezted. Felhagytál azzal, hogy keress, hogy beszélj velem, hogy egyáltalán szóban közöld a terved. Felhagytál azzal, hogy foglalkozz az érzéseimmel. Csak jöttél, aztán mentél. Én pedig felhagytam azzal, hogy erőlködjek, hogy elhitessem veled: elég jó vagyok hozzád. Hogy meglásd, mennyire szeretlek.

széthagytad a darabjaidat bennem, a levegőben, az utcákon, ahol együtt sétáltunk, tárgyakban, épületekben, amelyekhez közöd volt...ott látlak téged mindenben, pedig nem akarlak látni. Nem járok már azokon az utcákon, elfordítom a tekintetem azoktól az épületektől és tárgyaktól, próbálom szétporlasztani minden egyes itt hagyott darabkádat. Nincs joguk többé rombolni az életemet.

abbahagytad ezt a kapcsolatot. Befejezettnek tekintesz valamit, ami még el sem kezdődhetett. Persze, így biztosan könnyebb volt. Nincs nyűg, nincs küszködés, nincs bonyodalom, csak a könnyed szellő, amely bármikor elfújja a legkomolyabbnak vélt érzéseket is. Csak hívod, és már meg is jelenik, hogy megszabadítson a nehézségektől. Tőlem.

le is hagytál – te már a döntés előtt feldolgoztad azt, és tovább is léptél. Előre mentél az életben, folytattad ott, ahol előttem abbahagytad. Én pedig csak épp hogy el tudtam indulni a feldolgozás útján. Én még nem értettem semmit, nem fogtam fel semmit, nem engedtelek el...Már kívül voltam az ajtódon, de még nem tudtam elmozdulni onnan. Csak álltam és figyeltem, ahogy körülöttem minden mozgásba lendült. Én voltam egyedül a mozdulatlan létező. Utánad csak létezni tudtam. Szétrúgtad azt a kupacot, ami én voltam, amit keservesen építettem fel az évek során. Beletapostál, és még csak észre sem vetted. Voltam én egyáltalán valaki az életedben? Léteztem vajon, vagy csak képzelődtem. 

meghagytad az emlékeket, a múltat, amelyet nem tudom, meddig fogok még cipelni. Nem tudom, mit kezdhetnék az emlékekkel, amelyekre nincs többé szükségem, amelyekre nincs többé szükséged. Meghagytad azt is, hogy többé nem fogsz keresni, és miért is keresnél egy idegent, akit te magad dobtál el?

Magasházi Virág