Hideg

Eső illata –

Felhők mögül támadott

A cseppek hada.


Leveleket ver,

Ágakat roppant ketté –

Iszik a meder.


Por duzzad sárrá,

Lefolyik a lejtőn és

A patak vár rá.

Lápos patakban

Fuldokolnak a halak,

Szenvednek halkan.


Az avar sötét,

Éjbe hajlik az alkony

Égő Nap fényt vét.


Katicabogár

Megázva, megfázva egy

Harmatcseppben vár.

Lehűlt az idő 

Eljött hát: fagy a holt és

Dermed az élő.


Dunai K. Liliána

2021. szeptember

Zongorajáték



Egy hangot hallok város szélen,
Kis házból jön, ezt nem kétlem.
Halkan szól, mégis fülem simogatja
Régi zongorának csodás hangja. 

Fiatal lányka nyomja billentyűit,
S a zongora ezt boldogan megtűri.
A dallamot én ugyan nem ismerem,
Hogy is tehetném? Ez szín tiszta érzelem. 


A kottát szívével olvassa,
Ezért oly egyedi játékának dallama.
S ha hallod, tudod, lelke milyen tiszta,
E dallammal, dédmamáját sírja vissza. 


Kati Henriett

2021.04.05. 

Kép: Kollár-Tóth Zsuzsanna

Gyöngy


Van egy gyöngy, a kedvencem:

Azonosulok vele én csendben.

Letört egy kis darab belőle,
Sérelmek, amelyek életem ölelik körbe.


A karkötőn a többi tökéletes,
Az életemben ők a barátaim, őrületes.
A gyöngyöm külön véve sérült,
Én magányomban zavart és rémült.


De, ha a gyöngyöm a többi közé kerül,
Ha engem barátaim vesznek körül,
Igazítás nélkül takarják a törést,
Szó nélkül sebeimre felrakják a kötést.


Van egy gyöngy, a kedvencem:
Azonosulok vele én csendben.
Rossz napokon ezt a gyöngyöt piszkálom,
Ez a gyöngy emlékeztet, van igaz barátom.

Kati Henriett

2020. június 21.

Én kis harcsám


Szomorúan néztem,

Ahogy sodródik a sötétben.

Már nagyon a szívemhez nőtt,

Nagynak s erősnek tartottam őt.


Nagynak s erősnek tartottam őt,

A sors is már hozzá köt.

A szememben ő volt a Tó legnagyobb hala,

De sajnos nem hallottam többé róla.

Dunai K. Liliána

2010. március 2.


Halálos magány 

Kétezerben történt,
Kifelejtettem a töltényt.
Nem találtam el a szívem,
A halál sem akar, azt hiszem.


Egyedül élek már egy ideje,
Nem kerget senki szeretete.
Némán nézek magam elé,
Lassan nyúlok a töltény felé.

Sírva fogom a kezembe,
Remegve teszem a fegyverbe.
Nincsen senki mellettem,
Hogy azt mondja nekem, ne tegyem.


Pisztolyt fogok a fejemhez,
Istenem, most ne kegyelmezz!
Vérben fekszem csendesen,
Nem keres már senki sem. 





Kati Henriett

2021. március 19.

Hermelin fejjel


Hó alá bújt a kis hermelin,

Érzi, hogy hideg van odakinn.

Csak néha dugja ki a fejét,

 Fény vakítja fekete szemét.



  De vadásznia sajnos muszáj,

Hiszen ez túlélési szabály!

Talán majd fog pár egeret,  

Vagy a kukából ehető szemetet.



Vajon melyikkel jár sikerrel?
Reméli, hogy az egérrel.
Ha szemét lesz, az sem gond,
Csak hozzon tápanyaghaszont!


Ha most elindul vadászni,

Egérrel fogja kezdeni.

  Ha nem jár vele sikerrel,
Próbálkozik majd szeméttel.



Végre kilép kis mancsával a hóra,
Ügyet sem véve a fehér takaróra.
Ekkor megpillant egy didergő egeret,
Talán nem kell ennie szemetet...



Ráugrott az apró egérre,
Aki befutott rejtekére.
Csúnyán átverték a hermelint,
Kinek szemetet kell ennie megint...


Dunai K. Liliána

2013. január 23.

© 2024 Venore Irodalmi Társaság
Az oldalon fellelhető szellemi értékek, fotók és egyéb alkotások szerzői jogvédelem alatt állnak.
Az oldal termékmegjelenítést tartalmazhat.
Az oldal működése felfüggesztésre került 2022-ben. 
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el