Cseresznyevirág

  Tavasz van. A cseresznye ismét virágzik. Az út mellett magasodó fák, melyek már évek óta ott állnak, nyugodtságot sugároznak. Talán ez az a hely, ahol életemben a békét meglelhetem. Hisz oly csendes, oly szépséges, oly meghitt. Nincs még egy ilyen, ahol nyugalomra lehet találni. 

   A fák alatt fekve az ember gondolatai csak úgy szárnyalnak. De miért is foglalkozna velük? Hisz ezektől akar megmenekülni. És én is ettől szerettem volna, most mégis ott tartok, hogy azon gondolkodom, hogy az emberek miért gondolkodnak a cseresznyefa alatt...

 Kedves Olvasó! Te már heverésztél cseresznyefa alatt? Hogy pontosítsuk: japáncseresznye alatt.   Tavasszal nyílik, nincs termése, csak nyugtató rózsaszín levelei, mely akármilyen helyet a béke szentélyévé tud tenni. Jól hangzik, ugye? Mégis oly kevés helyen termesztik. Pedig lehet ez mindenkinek békét hozna az életébe. Nem lenne az a sok stressz, a rohanás, csak heverészés, egy gondok nélküli időszak. Nem kellene törődni semmivel, mert majd megoldódnak a dolgok valahogy. De nem ebben élünk. Ma már nem létezik olyan, hogy nyugodtság, a béke is csak állítólagos. Nap, mint nap az embernek azon kell agyalnia, hogy hogyan fog megélni, hogy holnap egyáltalán még élni fog-e, hogy a szerettei élni fognak-e, hogy vajon rendesen elvégezte-e a munkáját, hogy vajon rendesen megcsinálta-e a leckéit, hogy valaha fontos lesz valakinek a családján kívül, hogy ebben a világban lehet-e egy rendes élete. De mi lenne, ha nem érdekelne? Mi lenne, ha nem lenne szükségünk ételre, italra, nem kellene dolgoznunk, nem kellene tanulnunk, nem kellene semmit sem csinálnunk? Ha nem tanulnánk most azt sem tudnám, hogy milyen fa alatt fekszem. De azon kívül minden elhanyagolható lehetne.

   Nos, Olvasó! Neked mik a gondolataid a cseresznyefa alatt?

Ava Deewenfou

2021.03.07.