Eleonore Sophie Schröder lennék, vagy egyszerűen csak Helle. 

    Nyolc éves korom óta életem az írás, a legelső történetem egy horror mese volt, amit Küszöb Szörny címen meséltem a húgomnak. Azt hiszem kimagasló sikert arathatott, elvégre mai napig átlépi a küszöböket, de rá soha. Régen versekkel és dalokkal foglalkoztam inkább, de a mesék voltak első sorban a fő irány. Közel hat évre, mintha elvágták volna a költői vénám, mostanában kacsintgatok vissza a lírafelé. 

       A zsánerem egyértelműen a fantasy, és annak különböző alfajai. Amiből a dark az, ami a legközelebb áll hozzám. A fantasyt szoktam ötvözni az alternatív történelemmel, ahogy a történelmi korokat is szeretem feleleveníteni, némiképp átírni. A stílusomra egyöntetűen a barokkos körmondatok igazak, ennek jegyében próbálok egyfajta klasszicista romantikát megvalósítani, ami kellőképpen "Én" vagyok és egyben az alapokból is merít. Ezzel nagy álmom az, hogy egyszer az én műveim is irodalmi tananyagok legyenek a szépirodalom polcán. 

      Egyszerre több történeten csücsülök, ami jelenleg kilenc tojást jelent. Ebből egy Tolkien féle mythopoeia. Ehhez írok nyelveket, abc-t, számrendszert. Egy teljesen saját világ a keletkezéstől. A blogra a kronológiát szánom ebből, ami elmeséli a történelmet a "máig". Ahogy az itt megjelenő mondókák és dalok is majd reményeim szerint kellőképpen elnyerik a tetszéseteket.

      Egy másik történetem a keleti folklórral foglalkozik egy kitalált kontinensen. Ezt szeretném fejezetenként szinte külön novellának megalkotni. Egyfajta tanmesének tervezem, ami a szellemvilággal ismertet meg, és egy egészen leheletnyit elkalauzol a tradíciók felé. A harmadik, amivel szolgálnék, az csak egyszem novella, ami egy történelmi, romantikus tragédia. 

       Ami az irodalmon túl esik, sok esetben olyasmi, mintha nem is én lennék.

     27 vagyok, airsoftozom, szakácsként végeztem, így imádok főzni és enni. Animézek. Rengeteget, szóval anime kritikákat is szoktam írni elvétve. Az olvasásra már sajnos nincs időm, ezért is tölt el örömmel ez a Társaság, mert így kortársaim munkásságát elsőkézből olvashatom, és együtt építhetjük, szépíthetjük századunk irodalmi hagyatékát. Beteges könyv örökbefogadó vagyok, egy szolid nyolcszáz kötetet számláló kiskönyvtár büszke anyja vagyok. Régen sokat rajzoltam, de inkább portrékat, és mikor választanom kellett, hogy írás, vagy rajz, akkor a betűk nyertek. Miután visszatér a harmónia az életembe, remélem fel tudom ismét venni az ecsetet. Mellékesen brutális betűtévesztő vagyok, ezért amikor van is időm írni sem vagyok olyan termékeny, mint szeretnék lenni. Így rendszeresen ajnározom a lektoromat, aki rendbe szedi a soraimat publikálások előtt.