Bérces Zsombor vagyok, remélem az írásaimból nem a keserűség, a depresszió vagy az önnön pusztulásomban való bolyongás fog lejönni. Sok írásom a reménytelenségről szól, amit a halál old föl, másokban az emberi elme elváltozásait, olyan fokú megszállottságot próbálok bemutatni, amikor már csak a gondolat, vágy tetté formálása nyújthat kielégülést. 

     Ezen történetek melankóliája, életellenessége vagy éppen a debilitása számomra szép. Van bennük valami gyönyörű irónia, valami bizsergető ellentmondás, vagy csupán a halálvágy emelkedett gyötrelme, amik az önmaguk förtelmével kápráztatnak el, ha csak 1 percre is igazán belegondolunk és átérezzük. 

        Az összes történet egy-egy félmondaton, egy kósza érzésen alapszik, amit egyébként képtelen lennék másoknak elmagyarázni, átadni. Olyan ideákat, ötleteket próbálok megírni, amiktől engem kirázott a hideg, mikor először átfutottak rajtam. 

         Kellemes olvasást, és hasonló libabőrt nektek!