A világ csak hangulat
Beszámoló Kollár-Tóth Zsuzsanna A világ csak hangulat című illusztráció kiállításáról.
Minden művésznek nagy megtiszteltetés és elismerés az, ha lehetősége nyílik megosztani másokkal a munkáit.
2022. január 21-én Zsuzsanna is részesülhetett ebben a páratlan élményben, amikor is az irodalom ihlette művei a jászfényszarui Petőfi Sándor Művelődési Ház és Könyvtár épületének termében kerültek kiállításra.
A megnyitó egy másik, színpaddal ellátott teremben került megrendezésre 18 órakor. A magasztos díszlet, tervezés és hangzás elképesztő és páratlan élményt nyújtott a jelenlévők számára, ami sokáig megmarad mindenki emlékezetében.
A Szolnoki Szimfónikus Zenekar előadásában hallott Himnusz, majd Bordásné Kovács Katalin igazgatónő beszéde nyitotta meg az eseményt. Ezt követően a polgármester, Győriné dr. Czeglédi Márta mondott néhány megindító szót a boldogság fogalmáról, s ugyanerről hallhattunk verset Nagy Tímea Zsóka előadásában is. A koncert előtt bemutatták a kiállításokat és a művészeket, akik köszöntő illetve köszönő beszédet mondtak a színpadon.
A felvezetés után visszatértünk a kiállítóterembe, ahova rengeteg érdeklődő tért be. Sokan kérdezték Zsuzsától, hogy miként készíti el a munkáit, voltak, akik a művek értéke felől érdeklődtek, és megint mások az ihlető írásokba is bele-beleolvastak, amik a kiállított művek alatt kerültek megjelenítésre.
Jelen volt a helyi televízió is, az esemény a hírekbe is bekerült, kiemelkedően hosszú műsoridőt kapott, amiben részletesen bemutatták a kiállítást és az illusztrációkat is méltányolták.
A kortárs irodalom illusztrálása éppen olyan kapcsolatban áll az írott művekkel, mint a dráma a színdarabbal. A színpadon fellobbanó érzelmeket, felállított díszleteket és a tehetséges előadókat soha nem tudja helyettesíteni a betűk és szavak monoton, görcsös rendje. Egy ilyen mű akkor él igazán, ha életre keltik; a dráma ezért nem maradhat színpad nélkül, s a szöveg ezért nem maradhat illusztrátor nélkül.
A szövegeink – mondom ezt íróként – sosem vetekedhetnek a valósággal, hiszen amit alkotunk egy burok mögött él. Csak az tud beletekinteni, elveszni benne, aki elolvassa, és meg tudja ragadni azt, amit a mű magába zár.
Azon írok, költők számára, akiknek az írásait valamilyen formában kiemelik a könyv lapjaiból, legyen az egy dallam egy vershez vagy egy jelenet ihlette kép, festmény; ez egy hatalmas megtiszteltetés. Gondoljunk csak bele; a búra mögött sanyargó világunk, amit nagy gonddal, szívvel-lélekkel megalkottunk, ezzel felszabadulhat. Egy lépéssel közelebb kerülhet a valósághoz, mintha egy röpképtelen madárnak szárnyat adnánk, aztán kinyitnánk a kalitkáját, hogy repüljön.
Zsuzsa ezt tette a mi, Revicky Gyula és még számos poéta és író alkotásával.
Hogy íróként milyen érzés is volt viszontlátni az írásainkat szárnyaló madárkákként?
Elmondhatatlan büszkeség és öröm járt át.
Az illusztrációk mögött ott élt a világ, amit mi teremtettünk, és amire Zsuzsa nyitott ajtót. Amikor pedig az emberek megnézték őket, akkor érezhettük igazán közel a műveket a valósághoz – amibe a szövegek önmaguktól sosem lennének képesek kilépni.
Lázár Ervin: Öregapó madarai
Lázár Ervin leginkább a meséiről ismert író. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Jellegzetes hangvételű meséi mind a gyermekek, mind a felnőttek körében népszerűségnek örvendettek, örvendenek.
Az Öregapó madarai című elbeszélése Rébel László rajzaival jelent meg először 1974-ben. Ez a könyv azonban nem mese, hanem ornitológiai hűségű madártörténeteket vonultat fel. Ebben a szívhez szóló történetben megelevenedik a dunántúli tanyavilág.
A szerző megteremti Öregapó alakját, aki nyári estéken leül a tornácra, és a madárvilágról mesél. A meghitt beszélgetések, rövid kirándulások során nem csak a madarakkal ismerteti meg az őt körülvevő gyereksereget. A történetek tanítanak emberségről, a természet, az állatok tiszteletéről és a barátság értékeiről.
Mindegyik rövid történetnek megvan a maga sajátos kérdésköre, tanulsága. Káros madár-e a kakukk vagy a veréb? Halálmadár-e a kuvik? Miért szeretik az emberek a gólyát? Ezen egyszerűnek tűnő kérdéseken keresztül nyitja fel a gyerekek és velük együtt az olvasók szemét is.
A könnyen olvasható, rövid történetekre osztott elbeszélés olvasása a gyerekeknek is élmény, és bár távol áll mai modern világunktól, aktuális problémákkal találkozhatnak benne. Öregapó szerethető, jóságos alakja, a fiúk eleven természete és kíváncsisága teszi a történeteket könnyen befogadhatóvá gyerekek és felnőttek számára egyaránt.
"Munka közben gyakran hallgatok novellákat, verseket. Öregapó madarait is így ismertem meg, Sarkadi Kiss János előadásában. Megfogott a hangulata. A képeket a keresztlányom születésnapjára készítettem."
Kollár-Tóth Zsuzsanna
Itt van az ősz, itt van újra...
Petőfi Sándor
Arany ablak
Károlyi Amy
"A verssel a kisfiam olvasókönyvében találkoztam. Rögtön megjelent a kép előttem,
ahogyan a nap besüt az ablakon. Ez a fény volt az, ami az egész kép kialakulását meghatározta."
Kollár-Tóth Zsuzsanna
Ibolyát áruló leány
Reviczky Gyula
"Reviczky Gyula a kedvenc költőm. A versei különleges hangulatúak, képileg nehezen megjeleníthetőek. A képen a versben is megjelenő kettősséget próbáltam bemutatni a színes virág és a fekete háttér kontrasztjával."
Kollár-Tóth Zsuzsanna
Macskamama kiscicája
Macskamama kiscicája
kikukkantott a világba!
a szobából a konyhába,
a konyhából a tornácra,
a tornácról a kisudvarra,
a kisudvarról az utcára!
Nem vigyázott magára,
belelépett a sárba!
Megszidta az anyukája:
Ne lépj többet a csúf sárba!
Háztető a macskajárda!
Ott jár-kél a macskanép,
ha sétára vágyik épp!
Ismeretlen szerző
"Kisgyermekes anyukaként sok gyerekverssel és mesével találkozom. A szomorkodó kiscica figurája nagyon jó, és könnyen kifejezhető téma. Felnőttet és gyermeket egyaránt megérint. Ezzel a képpel biztosra mentem a cukiságfaktorral."
Kollár-Tóth Zsuzsanna
A kiállítás minden érdeklődő számára nyitva állt egész februárban és márciusban.
Sok szeretettel várunk mindenkit!
Beszámolót írta Dunai K. Liliána