A bosszús szomszéd
A Nap még nem kúszott fel a mennyezetre, a hullócsillagok pajkosan játszottak tovább odafent. Fénycsóvát húztak maguk mögött, amit minden más égi test megirigyelt tőlük.
A puszta, melyre halovány világosságot festett az ég kietlen volt és üres. Csak a száraz fű roppant meg a szél csiklandozó fuvallata alatt. Eme vidék peremén lakott egy félénk egér, aminek betevője a barátságtalan, ragadozókkal teli füves rengetegben bujkált. Mindent megevett, amit talált. Bogarat, gilisztát, néha még tojásokat is. A mai kora hajnal is a vadászat ideje volt a számára. Szürke kis rágcsáló létére okosabb volt a fajtársainál. Ráeszmélt ugyanis, hogy a pirkadattal együtt térnek nyugovóra az éjjeli baglyok, ám még nem ébrednek a nappali pengecsőrű sólymok.
Megmosdott, lenyalogatta mancsait, majd erre-arra fülelve nézett körül kis odúja udvarán. A nagy lábú emlősöktől kirágott bambusznád jelentette kis fészke teraszának tetejét. Egykoron az árokpart volt az ő hazája, ami közel esett az emberek lakta vidékhez. Kénytelen volt elköltözni onnan, mert ugyan betevőből akadt bőven, a magas óriások nagyon hangos és zaklató szomszédok.
Fürgén szaladt a magas fűszálak között, s hiába ügyelt minden léptére, a parlag növényzete meg-megrezzent apró talpacskái alatt. A szürkületben egyszer-egyszer elmászott előtte a vacsorája, de ő gyorsan bekapdosta a páncélos rovarokat. Egy nagyobb ághoz ért, mikor a föld alól halk neszezést hallott. Máskor nem fektetett volna energiát abba, hogy kiásson egy gilisztát, de most nem habozott. Gyorsan meg is kaparintotta az egyik végén, ám ahogy húzta-húzta, az sehogy sem akart kijönni a földből. Rövidesen egy fekete orrocska bújt ki a féreg lyukából, s az apró szempár gonoszul meredt rá. Élesen sivítottak össze, ahogy a csonka gyűrűsféreg felett vitatkoztak. Az aprócska rovarrém mit sem foglalkozott a földalatti szomszédjával, felkapta a vacsoráját és tovább szaladt. Tudta, hogy a vakond nem tudja követni, könnyen megszabadult tőle.
Azzal a zsákmánnyal végre megtömte pocakját, jóllakott arra a napra. Ideje volt hazaindulnia. A virradat színpompát hozó fénye akkor jött el, mikor a kis cincogó megtorpant a háza előtt. Alig hitt a szemének. Valami lator feldúlta otthonát. A terasz teteje romokban, félig föld alatt, az odúja pedig a földdel vált egyenlővé. Miféle gengszter tehetett ilyet a lakásával?
A vak bandita, mint aki jól végezte dolgát tovább ásott és kárörvendve nyugtázta, hogy ki lenyúlta vacsoráját megfizetett önző tettéért.
Dunai K. Liliána